16 éves voltam mikor "E"-t megismertem, az itteni egyik csapat játékosa volt/van. Nekem ebben a csapatban játszottak az akkori baráti társaságom fiú tagjai. Rengetegszer volt rá példa, hogy barátnőmmel elmentünk szurkolni nekik. Szépen lassan a fiúkon kívül, megismerkedtünk mindenkivel, akik ugyan abban a csapatban játszottak. Egyszer csak valamiért "E"-vel megtaláltuk a közös hangot, csipkelődtünk, kötözködtünk , meg mindig beszólogattunk egymásnak, de olyan kedvesen aztán elindult valami......
Egyre gyakrabban és gyakrabban jártunk el velük meccsekre, egyre sűrűbbeké váltak az edzésekre való kijárások is, mindig vártam mikor láthatom, mikor tudunk váltani akár pár szót is. - /még az elején nem volt meg a száma, ezért csak így tudtam vele kommunikálni/ -
Persze a tipikus love story-ik esetében azért az elején nem úgy voltam óda érte , hogy hű azonnal szerelem, hanem az a tipikus vélemény, őt is csak egy : "beképzelt nagyvárosi focistának tartottam" , akivel jókat lehetett hülyülni meg vevő minden marhaságra, csak hogy középpontba legyen:)....és így elteltek a napok, hetek.....
Egyszer nem jött edzésre és egyik játékos társától elkértem a számát, aki persze egyből megadta.:D Majd egy két nap elteltével felhívtam, beszélgettünk, majd ismételten találkoztunk meccseken, edzéseken, jó érzés volt az a tudat, nem csak ott van lehetőség a beszélgetésekre....
Egyre gyakrabban és gyakrabban hívtuk egymást, szépen lassan kezdtük egymást megismerni, ezáltal részemről egyre jobban és jobban kezdett szimpatikussá válni. Lassan eltelt így egy év...
Később már msn-en is beszélgettünk, volt hogy órákig hajnalokba húzódóan , nagyon szép idők voltak. :) Olyan jó érzés volt minden este, vártam a gép előtt mikor jelentkezik be, vártam meséljen milyen napja volt, mik történtek vele, ha esetleg későn ért haza vagy más dolga volt írt vagy felhívott ne várjam :)
"-Számomra "E" előbb lett lelki társam mint a "szerelmem" és ez számomra egy hatalmas erőt adott és biztonságot a minden napokban.-
Nehezen engedek/engedtem embereket magamhoz közel, Ő volt/lesz az egyetlen ember akitől úgy éreztem nem kell félnem, ő volt aki kiegészített aki mellett teljesnek éreztem magam még akkor is, amikor még nem is voltunk együtt, hanem csak barátok voltunk, bíztam benne, hogy ez örökké fog tartani és hogy, mindig mellettem lesz bármi is fog történni....... sajnos nem így lett....-"
Egyre jobban szoros volt a kötelék, mesélt a kapcsolatairól mért nem volt senkije a szakítása óta stb.., egyre jobban merültünk el egymás lelkivilágában, jó volt hallgatni.......
Folyt. legközelebb, kicsit elpityeregtem a nosztalgiában :)
Jóéjt minden olvasómnak!!
Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.
